Amióta az emberek kereskednek egymás között, eladáshelyi hirdetések is léteznek. Bár az értékesítést támogató eszközök technológiai szempontból óriási fejlődésen mentek keresztül az évszázadok során, a kereskedő célja nem változott: minél több portékát eladni, minél magasabb áron.
A 12. században az Európa-szerte nyiló üzletek megjelenése vezetett az eladásra szánt javak kihelyezésének, bemutatásának igényéhez. Ezekben a kis boltokban a hétköznapi élethez szükséges fogyasztási cikkeket árusították – élelmiszer, ruházat, bútor, konyhafelszerelés – ami ezeken túlmutatott, már luxuscikknek számított.
Hirdetési szempontból fordulópontnak az ipari forradalom tekinthető, hiszen az addig luxusnak számító árucikkek elérhetővé váltak bárki számára, aki csak megengedhette magának. Ezáltal egyre nagyobb kereslet mutatkozott a vevőcsábító cégérekre, plakátokra és displayekre, amelyeket kezdetben többnyire egyedileg, kézzel készítettek az egyes üzletek számára. Az első POS-eszközöket a mai arculati megjelenésekhez lehetne hasonlítani, egyértelmű utalások voltak a kereskedő vagy szolgáltató szakmájára nézve. A zálogháznak aranyrögök, a borbélynak fésű.
A 20. században mérföldkőnek számított a jól ismert kereskedőház, a Woolworth’s újítása: ők vezették be elsőként a “nézz körül mielőtt vásárolsz” koncepciót. Ehhez olyan üzletet terveztek, ami lehetőséget nyújtott a vásárlónak alaposan szétnézni a széles pultokra és függőleges polcrendszerekre tematikusan kihelyezett áruk között.
Az 1950-es évektől kezdve világszerte viharos gyorsasággal terjedt az “önkiszolgáló” típusú vásárlás, melynek fő helyszínei a supermarketek, később hipermarketek lettek. A polcok között bóklászó vásárlók figyelmének felkeltése vált a POS (point of sale), avagy POP (point of purchase) eszközök fő rendeltetésévé, amelyek a nyomdatechnika fejlődésének köszönhetően egyre több féle alapanyagból, jobb minőségű nyomtatással, élénkebb színekkel készültek már ebben az időben.
A modern POS dizájn a 60-as években alakult ki, ekkor jelentek meg ugyanis az önálló displayek, amik a funkcionalitáson túl a hirdetésről és a figyelemfelkeltésről is gondoskodtak. Az első ilyen állványokkal nagy kozmetikai cégek rukkoltak elő, mint pl. a Max Factor. Miután a POS hirdetési piacon kiéleződött a versenyhelyzet, egyre több piaci szereplő ismerte fel, hogy a fejlesztésre folyamatosan szükség van.
Napjainkban már interaktív eszközök hódítanak, mozgó képekkel, digitális kijelzővel, érintőképernyővel csábítják a fogyasztókat. Mindezt a kezdeti cél vezérli: minél több portékát eladni, minél magasabb áron.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz hozzánk a Facebookon!
